Bejegyzések

Kurva világban élünk

Kép
Nagy lendülettel mesélte egy barátom még tavaly nyáron, a szokásos heti kávézásunk közben, hogy egy gyerekkori ismerősünk prostinak állt. Az ékszíj a hírtől nem szakadt el, mégis meglepett, hogy az emlékeink szerint igényes, szép és jó alakú nő erre az útra lép.
Néhány hete láttam egy rendezvényen, ahol hoszteszkedett. Külsőleg rávert az összes öltönyös bizniszmen meg helyi politikai kiskakas felvart, kikent és kitartott asszonyára. Nehezen fért a fejembe a hír, ezért mi bajom lehet alapon odamentem hozzá a pofa vizit végén. Sokat nem tudtunk beszélni és amikor a munkáról kérdeztem, elnagyolt választ kaptam.
A helyzete nem túl rózsás, ezért aztán felhajtottam neki néhány hasznos telefonszámot, ahol érdeklődhet komolyabb állások után. Ennek ürügyén írtam neki nemrég és rákérdeztem, igaz-e a szóbeszéd. A kezdeti távolság sokat csökkent a cseten, de figyeltem rá, hogy ne gondoljon mögé udvarlást. Bár az éhségem erősödik, idén nem érték el a figyelmem küszöbét, de közösségi tányérból sos…

Így képzelem

Kép
Elképzelek egy olyan viszonyt, ami nincs fizikálisan minden nap az életemben. De olyan, akihez mocskosul vonzódom, akinek tetszik a lelke, az esze, a mentalitása, akinek a testétől beindulok, akit tulajdonképpen szeretek...nem, ez nem jó szó, mert szeretni a feleséget és a férjet „kell”, de szerelemben lenni azzal, aki olyan, mint a vasárnapi süti, az ritkán van, érték, akivel tudod hol vannak a határok, de azon belül szabadon mozognak az érzelmek, aki nem követeli, hogy borítsam fel az életem miatta, viszont tőle teljes...
Hát nem a legideálisabb helyzete a szerelemnek? Mert a szex, az csak szex és nem mondhatom, hogy nincs bennem hiányérzet, amikor kiszállok az ágyból, mert ez nem lenne igaz. Lefeküdni könnyű, beleszeretni sem nehéz, de hogy el is sodorjon, az nagyon ritka. Olyat képzelek, akihez visszavágyom. Az sem baj, ha nincs szex, csak kapcsolódhassak. 
Mert egymás bizalmi menedéke vagyunk. Plusz egymás cinkosai, egy sokáig vagy talán soha le nem zárt fejezet szereplői. Volt …

A találkozás

Kép
Kíváncsivá tett az a megosztott fotó. Érdekelni kezdett, mi van veled, mi változott. Benned, rajtad és körülötted. De leginkább bennem. A saját reakciómra. Eltelt néhány hónap és 1-2 gyenge, szia, hogy vagy, jól formájú üzenetváltáson kívül nem tudtunk egymásról semmit. Biztos voltam benne, hogy kitartasz, ezért nekem "kellett" lépnem. Aztán a konkrét találkozás lehetőségét már te vetetted fel. 
Korábban jöttem, de nem bánom a várakozást: a tó és könyéke télen is befogad. Számos szép emlék köt ide, kamaszos, baráti körös, bulizós, dolgozós, nyaralós, randizós és napfelkelte várós. Veled is sétáltam itt, a lődörgéshez hideg van, majd beülünk az "éttermünkbe".

Piszkálja a csőröm a buzgó önbecsülésed táplálta csend. Látni akartam, hogy a fenenagy tartásod csak addig tart, amíg némán és távol tudsz maradni. Az kurvára megy. Érezni akartam, vágyod-e az erőt, ami anno letarolt. De talán most visszafogom, nem fújom a parazsat. Ez a korrekt szemét kategória. Az is érdekel,…

Figyelj csak, te pasi!

Kép